A segítői hivatás számomra nem egy tudatos karrierváltás eredménye volt, hanem a saját önismereti utam következménye. Önmagam fejlesztése és a mindfulness először nekem segítettek: a saját megakadásaimban, túlterheltségemben, amikor már nem tudtam, hol veszítettem el önmagam a sok „kell” és „muszáj” között.

Nem volt részem egyetlen nagy felismerésben – inkább sok apró megértésben, amelyekből fokozatosan született meg a vágyam, hogy ezt a szemléletet másokkal is megosszam.

2021-ben kezdtem coachként dolgozni, és ehhez idővel természetes módon kapcsolódott a mindfulness tanári hivatás is.

A tudatos jelenlét számomra életszemlélet, öngondoskodás, másfajta viszonyulás önmagamhoz – a figyelmemhez, a testemhez, a belső világomhoz. Hiszem, hogy az önmagunkkal való kapcsolódás nem luxus, vagy halogatható “projekt” – ez az, amire minden más – a céljaink, a döntéseink, a kapcsolataink – épül.

Azt képviselem, hogy a változás akkor fenntartható és önazonos, ha nem csupán elmélet marad, hanem valós tapasztalattá válik a mindennapokban. A célom, hogy – bárhol is tartasz most – legyen tered megállni, közelebb kerülni önmagadhoz, és olyan gyakorlatias, hosszú távon is működő eszközöket vigyél magaddal, amelyek valódi, belülről fakadó fejlődést hoznak az életedbe.

És ami talán a legfontosabb: hogy mindehhez legyen egy megtartó tér, ahol lehetőség nyílik megérteni, kipróbálni és gyakorolni valami mást. Valami élhetőbbet.